Promei


Kun József emléke

1927-2005

Kun József testvérünk 1927. március 1-én született Tarpán, baptista földműves családban. Korábbi bizonyságtételei között néhány alkalommal megemlékezett szülőfalujáról és arról a gyülekezetről, amely útjára indította. Elmondása alapján a Felső-Tiszavidék egyik meghatározó baptista közössége volt a tarpai akkoriban. Itt nőtt fel Józsi bácsi, itt érte a 2. világháború faluján is átvonuló frontja, és itt tért meg egy karácsonyi ünnepi istentisztelet szívét megnyitó hívásának hatására. Nem telt el sok idő, és a háború elvonultát követő ünnep alkalmával, 1945 pünkösdjén Kun Lajos tarpai lelkipásztor által merítkezett be a Tiszába.

A cipész mesterséget tanulta ki, majd a 40-es évek végén behívták Budafokra katonának. Ekkor próbálta meg frissen megpecsételt, bátor krisztusi hitét a laktanyai élet, amelyről később sokszor tett bizonyságot. Katonaévei alatt a Budafoki Gyülekezetet látogatta. Leszerelés után visszakerült Tarpára, és 1951. március 31-én házasságot kötött az akkor már versmondásáról a környéken is ismert, vele közel egykorú és ugyancsak helybeli Huszti Terézzel a tarpai imaházban. Az akkor meginduló munkahely-keresés, faluról városra költözés azonban a fiatal Kun-házaspárt is elsodorta Tarpáról. Budapestre költöztek, és egy időre a Cinkotai Gyülekezetben telepedtek meg. Kun testvér ekkor már rakodómunkásként dolgozott, bizonyságtételeiből tudjuk, hogy a pesti FŐTEFU vállalat alkalmazta. Közben fiaik születtek, 1953-ban Gyula, majd 1956-ban Csaba érkezett a családba.

1961 áprilisában kerültek Cinkotáról Gödöllőre. Azonnal bekerültek a gyülekezetbe, amely az 1950-es években Gödöllőn megtelepedett Lados és Tóth család tagjaiból állt abban az időben. Először Lados testvéréknél laktak, majd építkezésbe fogott a Kun család, amelyben az "egész" közösség, ez a néhány testvér is segítette őket, hiszen otthonuk megteremtésével párhuzamosan a gyülekezet is önálló hajlékhoz jutott.

Gerő Sándor, az akkori lelkipásztor írta a következő bejelentést a hatóság részére 1955. dec. 14-én: "...mivel a Dregonya és a Béke utca találkozásán van egy 192 négyszögöles telkünk, az a szándékunk, hogy a közeljövőben oda építsünk egy alkalmas szobát." Az említett terv Kun József testvérék családi háza építésénél valósult meg az 1960-as évek elején, amikor – tekintettel arra, hogy imaházat építeni hivatalosan nem lehetett – az egyház által a Kun család részére átengedett telken a gyülekezeti közösség házat épített, amelynek egyik szobáját imaterem céljára rendezték be. Itt volt a gyülekezet otthona egészen 1986 közepéig.

Kun testvér szolgálati területe az igehirdetés volt. Bár a budafoki és a cinkotai közösség nem avatta fel erre a gyülekezeti munkára, széleskörű bibliai ismeretei, érdeklődése és önképzéssel alakított tálentuma alkalmassá tette, hogy egyedüli igeszólóként szolgáljon gyülekezetünkben az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig, több mint húsz éven át. Szolgálati időszaka egybeesik a gyülekezet házukban való otthonra-találásával, így a gyülekezetvezetői tisztség mellett a gondnoki, imaházfűtési feladatokat is ellátta. Előljáróként Marsal János, Dobner Béla, Mónus Dániel és Révész Benjámin lelkipásztor testvérek munkáját segítette, később pedig, a Révész testvér távozása és Győri Kornél testvér munkába állása közötti, lelkipásztor nélküli egy éves időszakban kizárólag ő gondoskodott Isten igéjének hirdetéséről.

Józsi bácsi Gödöllőre költözése után szakmát váltott, és a helybeli hívek segítségével elsajátította a műköves mesterséget. Munkája során ügyes mozdulatokkal és furfangos fogásokkal - vékony testi adottságai ellenére - óriási súlyokat mozgatott. Így készítette - és Gödöllő területén kis kézikocsijával le is szállította - azokat a jellegzetes stílusú kerítés-betéteket és ablakpárkányokat, melyekből néhány darab ma is látható a környékbeli imaházak homlokzatán. Műhelyéből például az újpesti imaház építéséhez is szállított műkő elemeket, sőt keze munkája az utolsó otthonául szolgáló hajdúböszörményi baptista szeretetházban is megtalálható.

Munkájával összefüggő egészségi problémái és korábban, a katonaidőkben tanusított helytállás szabta meg bizonyságtételének vissza-visszatérő témáját is. Isten kegyelmének tulajdonította, hogy az Úr egyenes gerincű baptista hívőként megtartotta őt katonaévei alatt a kommunizmus keresztényüldözésének időszakában. Ugyanígy Isten csodájának tartotta, hogy személyes testi egészsége hosszú időn át meg nem roppanva alkalmassá tette a nagy testi erőt igénylő feladatok ellátására. Ritkán panaszkodott. Krisztusba vetett hite mögött mindig látható volt a sorsával elégedett ember optimizmusa, amely - arcán a tréfamondók derűs mosolyával - a keresztény életörömben és sajátos humorában nyilvánult meg.

Néhány éve azonban egészsége lassú romlásnak indult. Először visszaadta a műköves ipart és eladta a sablonokat, ám kis idő múltán a műhely tűzifával telt meg - ekkor kezdett a téli tüzelő biztosítása céljából fakivágást vállalni. De hamarosan megromlott a hallása, aztán a problémák a sokat koptatott gerincén is jelentkeztek. Később gyakorlatilag teljesen megsüketült - ahogy ő mondta, csak az énekeket hallotta az istentiszteletekből. Mégis mindig ott volt az imaházban, a maga megszokott helyén. Sőt, még ekkor is tellett erejéből arra, hogy - amikor csak tehette - saját szedésű eperrel örvendeztesse meg a gyülekezet gyermekeit.

Idősebbik fiának, Gyulának ez év őszi elvesztése nagyon megrázta a családot, és amennyit Józsi bácsin láthattunk, őt is. Az októbert már java részben kórházban töltötte, majd kisebbik fia, Csaba kérte, hogy szülei kaphassanak elhelyezést a hajdúböszörményi baptista szeretetházban. Épp csak két hete került oda feleségével, Teri nénivel együtt, amikor 2005. november 26-án, 79 évesen az Úr magához szólította.

Józsi bácsi távoztával egy fizikailag - és lelkileg is - küzdelmes élet nyert befejezést, -hitünk szerint az Úr Jézus Krisztusnál, aki számára mindvégig Istene volt. Jól jellemzi pályáját és hitét kedves igeverse, amely az ágya fölött feliratként volt olvasható: "Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség." Nyugodjék békében!

Füsti Molnár Gábor

 

 
Ami fontos lehet...
2004 ©   powered by SiteSet