Az egyháztörténészek a XVI. században kibontakozott reformáció harmadik – anabaptista – ágának szellemi örököseiként tartanak minket számon. Az első újkori baptista gyülekezetek 1609-ben Hollandiában, majd 1612-ben Angliában jöttek létre. Magyarországon baptisták 1846 óta hirdetik az evangéliumot.

   Tanításunk és életgyakorlatunk alapja és útmutatója a Biblia. A többi keresztyénnel együtt valljuk az Apostoli hitvallásban foglalt hitigazságokat. Hisszük, hogy ez a világ és az emberi élet nem önmagától, hanem Isten teremtő munkája nyomán jött létre. Hisszük, hogy Jézus Krisztus azért élt közöttünk, halt meg a kereszten és támadt fel, hogy Istent megismerjük, vele személyes közösségben éljünk, és hogy Isten ennek lehetőségét mindenkinek felkínálja. Hisszük, hogy Jézus Krisztus a történelem végén újra eljön, hogy megítélje a világot, de akik benne hisznek, azok reménysége örök élet.

   A baptista név is a Bibliába gyökerezik. A görögül írt Újszövetségben a magyar keresztelés szó helyén a baptizma szó áll, melynek jelentése bemerítés. E név arra – az apostolok és az ősegyház példáját követő – gyakorla- tunkra utal, miszerint azokat, akik Istentől eltávolodott, bűnös állapo- tukat felismerik, és hozzá megtérnek, a gyülekezet előtti hitvallást követően teljes víz alá merítéssel kereszteljük meg. Ez a régi élettel való szakítást, és egy új kezdetét jelképezi.