2006. szeptember 10-én emlékeztünk meg gyülekezetünk 125. születésnapjáról. Elődeink magvetésének lelki gyümölcseiként mondtunk hálát Istenünk megtartó kegyelméért, hogy az idők során a kihalás szélére kerülő gyökeret is megőrizte és terebélyes fává nevelte.
1881-et írtak, amikor szeptember 8-án az első gödöllői baptista hitvalló Budapesten Meyer Henrik által bemerítkezett. Gyülekezetünk születésének időpontját ehhez, Matúz István gödöllői munkás bemerítéséhez kötjük. Meyer Henrik Budapesten azokban az években szinte naponként tartott bemerítést. A hitvallók az egész Pest-környékről bejártak hozzá. Az 1881-es év ennek a Pest megyei ébredésnek az eleje. A Meyer-féle, közel 2000 hitvallót tartalmazó első anyakönyvben tíz gödöllői lakos neve szerepel, 4 férfi- és 6 nőtestvéré, akiket Meyer testvér 1881. szeptembere és 1885. novembere között merített be Budapesten. Az ébredés azonban nem volt széleskörű Gödöllőn, emiatt nehéz a kis létszámú gyülekezet történetét nyomon követni. Az első hitvallók legfeljebb 2-3 családot alkottak, miután zömében egymásnak rokonai voltak.
Juhász István szadai elöljáró testvér 1984-ben írt “krónikájában” emlékezett vissza az első gödöllői gyülekezet tagjaira. Ő a nagymamájától hallotta az abban leírtakat, aki az 1890-es években már hívő volt. Eszerint “a jómódú szadai Seres Sámuel testvér többször jött át Gödöllőre. Egy alkalommal egy nagyothalló ember, a gödöllői Matúz bácsi beszélgetett vele hazafelé menet. Seres testvér bizonyságtétele arra indította, hogy otthonába hívja. Van-e Bibliája? – kérdezte tőle Seres testvér odahaza. Volt – a mestergerendán. Össze lehet hívni e helyre a szomszédokat? – volt a következő kérdés. Matúz bácsi felajánlotta a házát, majd sok harc után a szívét is. A járásbíróság és az egyház azonban tudomást szerzett róla, hogy valaki a szektásokhoz csatlakozott. Matúz bácsit felelősségre vonták, de ő bátor hitvallásával továbbra is fogadta az igehirdetőket a lakásán.
Az első gödöllői istentiszteleti hely a Szilhát utca 7. szám alatt volt. A házbeliek, férjnél lévő leányaik és családon kívüli testvérnő jöttek össze azon a helyen. A szadai gyülekezet 1912. évi pénztár-könyvében található róluk való gondoskodás. Mivel sokasodni kezdtek, szűknek bizonyult e helyiség, ezért átköltöztek Pintér Sándorné háromablakos, üresen álló szobájába a Szilhát utca 23. alá. Itt már szépen fejlődött a számuk az üdvözülendőkkel Szikora Pálnak, a szadai gyülekezet elöljárójának keze alatt az I. világháború után. Ő úgy osztotta be az igehirdetőket Szadán, hogy minden vasárnapra volt szolgálattevő Gödöllőn is”. Szabó Sándor, korábbi idős testvérünk kiegészítése szerint a szadai szolgálattevők közül rendszeresen Gödöllőre járt Simon Sándor, Kiss Bálint, Cziglédi István, id. Szabó Sándor, Kaparó István, Juhász Sámuel és a visszaemlékezés írója, Juhász István testvér.
A második, megtalált írásos dokumentum az első bemerítkezőt 33 évvel követi. 1914. május 29-én jegyezték be "Az Igazság Tanúja" című baptista folyóirat pénztárkönyvébe a gödöllői Bese Jánosné előfizetési díját, 20 koronát. Ő az első tíz hitvalló egyike, aki 1914-ben már 71 éves volt. Hogy mi lehet ebben az időben fiatalabb társaival, azt sajnos nem tudjuk.
Folytatás
