1985-2007

IZABELLA 1985. július 3-án született az erdélyi Lupényban. Már a születésekor agykárosodást állapítottak meg az orvosok. Az első hónapokban még bíztattak bennünket, hogy műtéttel gyógyítható ez a betegség, ezért első utunk Bukarestbe vezetett, ahol egy híres orvos fogadott minket. Miután Izabellát alaposan kivizsgálta szembesített minket azzal a lesújtó ténnyel, hogy Izabellán semmilyen műtét nem segít és soha nem lesz olyan, mint a többi gyermek. Mi ezután sem adtuk fel és következő utunk Budapestre, a Szabadság hegyi Gyermek-szanatóriumba vezetett. Sajnos itt sem kaptunk más választ. Az orvosok megmondták, hogy Izabella nem gyógyítható; nem fog tudni beszélni, járni, ülni, ágyban fekvő beteg lesz egész életében. Eddig a percig bíztunk a gyógyulásban, de ekkor már emberileg minden remény elszállt.

Mindezt nehezen tudtuk feldolgozni, egymást követték a miértek. A feleségem teljesen összetört, úgy érezte, hogy élete kész csőd. Az addig szőtt álmok szertefoszlottak. De ekkor is olvastuk a Bibliát imádkoztunk, kétségbeesve keresve válaszokat és feleségem a következő választ kapta az Úrtól: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit.” /Zsolt. 118:17/

Mivel Erdélyben nem tudtuk Izabella számára a megfelelő kezelést biztosítani, ezért 1993-ban Gödöllőre költöztünk, ahol kedves és szeretetteljes közösségre találtunk. Életünk során ezután is voltak hullámvölgyek, de az Úr mindig velünk volt és mindig megsegített minket. Izabella már az első nehéz év után, - ekkor már belenyugodtunk a betegségébe - áldást és nem terhet jelentett a számunkra. Annyi szeretetet kaptunk tőle, hogy szavakba kifejezni sem lehet. Életünk köré épült fel és családunkat nagyon összetartotta. Feleségem egész nap otthon volt vele, de délután, esténként az egész családot maga köré gyűjtötte. Hasonló helyzetben lévő embereknek tudtunk vigasztalást nyújtani, Istenről beszélni nekik.

A következő események azt erősítették meg bennünk, hogy Isten ekkor is mindent elrendelt. November utolsó hetében Izabella többször is belázasodott. Kihívtuk a háziorvost, aki antibiotikumot írt fel neki. Hétvégén rosszabbul lett, de sem a háziorvos, sem a gyerek háziorvosa - aki később is mindig figyelemmel kísérte Izabella életét - nem volt elérhető, külföldön tartózkodtak. A kerepestarcsai kórház zárva volt, ezért a Bethesda kórházba kerültünk. Itt is újabb akadályba ütköztünk: mivel Izabella 22 éves volt, ezért ott nem fogadhatták. Az ügyeletes orvos azonban elintézte, hogy Izust fogadják. Egyetlen egy ágy üresedett meg!

Az orvosok az első pillanattól kezdve nagyon kedvesen és együttérzően kezelték Izabellát, megengedték, hogy a család végig vele legyen. Izabella állhatatosan és erején felül küzdött, de 2007. november 28-án, családi légkörben, miközben imádkoztunk és a kezét fogtuk, az Úr hazavitte őt.

Hálásak vagyunk az Úrnak azért, hogy így alakította az eseményeket, azért, hogy Izabellával végig együtt lehetett a család, hogy éppen a Bethesda kórházba mehettünk, ahol az orvosok és ápolónők szeretettel vettek minket körül. Izabella egyik kedves orvosa azt mondta, hogy élmény volt számára Izabellát és a családot megismerni és soha nem fogja őt elfelejteni…

Bár az orvosok szerint Izabella 5 évig élhetett volna, Isten 22 évig adta nekünk ajándékba. Hálásak vagyunk Istennek e csodálatos ajándékáért és Izabella 22 éven át felénk áradó szeretetéért.

 Áldás voltál, győztes lettél!

Szabó Márton és családja