Győri testvér 12 éven át Pestszentimréről pásztorolt, 1992-től pedig Rákosszentmihállyal kerültünk kapcsolatba. A prédikátort, Asztalos Imre testvért – ottani nyugdíjazása után – meghívtuk saját lelkipásztornak. Ezzel gyülekezetünk – amely hosszú időn át “bevándorlók gyülekezete” volt, különösen 1990-től, az Erdélyből átköltözött családok révén – önállóvá vált, majd később megjelentek tagjaink között a gödöllői születésűek is. Asztalos testvér szolgálata idején volt beosztott teológus a jelenlegi lelkipásztor, Szirtes András. Az ő lelkipásztori avatása történelmi esemény volt kis gyülekezetünk életében, hiszen ez Gödöllőn elsőként történhetett meg 1997. június 15-én. Az avató bizottság tagjai Meláth Attila, Hetényi Attila, Marosi Nagy Lajos, Győri Kornél és Asztalos Imre testvérek voltak, ők öten imádkoztak Szirtes testvér felett, aki 1Tim 1:12-17 igeversek alapján utalt Isten kirendelő kegyelmére. Egy évvel később, 1998. április 4-én került sor gyülekezetünkben Szirtes testvér lelkipásztori beiktatására. Az ünnepi istentiszteletet Meláth Attila vezette és Győri Kornél prédikált Lukács 11:5-8 alapján a “kétbarátú” emberről, a lelkipásztorról. Három gödöllői testvéregyház képviselője és 6 baptista lelkipásztor vett részt az ünnepi alkalmon. A lelkipásztori szolgálat átadása másnap, virágvasárnap történt meg, amikor Asztalos testvér Lukács 22:7-23 alapján az Úr Jézusnak az utolsó vacsora során elmondott szavaival búcsúzott tőlünk.

Közösségünk első létszámbeli gyarapodása az erdélyi területről a romániai forradalom után megindult elvándorlásnak volt köszönhető. Így fogadtuk 1990. júniusában Vincze Lajosné Irénkét és családját 2 gyermekükkel Nagyváradról, 1990 októberében Kaszta Ferenc családját 3 gyermekükkel Zilahról, 1991. augusztusában Balázs Rózsikát és családját Brassóból, majd 1993. júliusában Szabó Miklós családját 3, akkor még házasság előtt lévő gyermekükkel Rákosszentmihályról. Szabó Márton és családja 3 gyermekkel Lupényból költözött át 1993. szeptemberében. Rajtuk kívül – házasságkötés és átköltözés révén – további 4 erdélyi testvér került közösségünkbe.

A létszám alakulását jól szemlélteti, hogy 1982-ben még mindössze 13, 1988-ban 17, 1990-ben pedig 22 tagja volt a gyülekezetnek. 1991-ben 24 tagot és 23 lelkigondozottat számláltunk. 1992-ben építettük a mostani kistermet egy szőlőlugas és néhány rózsabokor helyére.

Gyülekezeti munkásokat két ízben avattunk. 1992-ben Kozák Andrást presbiterré, Kaszta Ferencet és Füsti Molnár Gábort diakónussá, 1995-ban pedig Szabó Mártont presbiterré avattuk. 10 éve Szabó Márton testvér a gyülekezet vezetője.

Az utóbbi 20 év során – beosztás alapján – rendszeres igehirdetéssel szolgált Köves Timót és Gál János pestimrei presbiter valamint Urbán Pál fóti és Török József Wesselényi utcai testvér. Igét hirdettek a Pestimrére, Rákosszentmihályra ill. később Gödöllőre aktuálisan beosztott teológusok (a teljesség igénye nélkül: Szilágyi Sándor, Nyári István, Vágó István, Mike Sámuel, Dániel Zalán, Nagy Sándor, Balla Zsolt, Papp Dániel, Szuromi Norbert, Komáromi Tibor, Téglási Lajos és sokan mások). A helyi gyülekezetből igehirdető volt – a még élő és aktív szolgálattevőkön kívül – a már elköltözött Tóth Sándor, Lados János és Kun József testvér.

1993-ban, a legnagyobb bevándorlás lezárulta után már 50-en voltunk, 32 tag és 18 lelkigondozott. Három év múlva 67 főre (42 tag + 25 lelkigondozott), 1999-re pedig 72 főre (39 tag + 33 lelkigondozott) gyarapodtunk. 2001-ben 44, 2002-ben 49, 2003-ban pedig 51 tagja volt a közösségnek, 11 fős ifjúsággal és 18 vasárnapi iskolással.

A bemerítéseket az 1930-as évek végéig a gödöllői Úr-réti tónál tartották. Később a körzeti központokban voltak a bemerítések, így Szadán cca. 5, Pécelen 3, Pestszentimrén 6 és Rákosszentmihályon 2 testvérünk nyert keresztséget. 1997-ben lelkipásztorunk, Asztalos testvér javaslatára úgy döntöttünk, hogy bemerítő medencét építünk a jelenlegi épületben, noha akkor már érlelődött az új imaház felépítésének gondolata. 1997. november 30-án avattuk fel saját medencénket. Az Úr az eltelt 9 év alatt igazolta, hogy az akkori elhatározás helyes volt. Azóta nyolc bemerítés során 16 új testvérrel gyarapodtunk.

A 20 év alatt 6 gyülekezeti és 2 azon kívüli menyegzőt, 2 arany- (Kun Józsefékét és Szabó Miklósékét 2001-ben) ill. 1 gyémántmenyegzőt (Szemán néniékét 2006-ban) tartottunk, azon kívül 15 gyermek-bemutatás történt, és 8 tagot temettünk el.

Folytatás