Az 1950-es évek közepére az alacsony taglétszám is elapadt. Ennek oka a megosztottság, néhány tag kizárás útján való elvesztése volt, illetve a II. világháború, az azt követő zűrzavaros idők, az ezzel együtt járó elköltözések és az utódok hitehagyottsága. Egyetlen élő hitű tagot kivéve az 1950-es évek közepére kihalt, nyoma veszett a korábbi gyülekezetnek. Az egyetlen "mag" egy buzgó és Isten helyreállító kegyelmében bízó öreg testvérnő, Török néni volt, akit a háborút követő első "bevándorló", Lados János és családja 1954-ben a községben talált. Özv. Török Sándorné ebben az időben egymaga "jött össze" az akkori, Szilhát utcai imateremben, rendszeresen és rendületlenül önmaga tartva meg az imaórákat és istentiszteleteket abban a reményben, hogy Isten küldeni fog keresőket vagy hívő testvéreket. Ladosék után hamarosan két család telepedett le Gödöllőn: 1957-ben a békési gyökerű Tóth Sándorék Balatonszemesről, 1961-ben pedig a tarpai származású Kun Józsefék Cinkotáról.

Az 1950-es évek második felében a gyülekezet Ladosékhoz költözött, amiről írásbeli dokumentum tanúskodik. Gerő Sándor, az akkori lelkipásztor írta a következő bejelentést a hatóság részére 1955. december 14-én: "... a Szilhát u. 13. számú házban özv. Török Sándorné jóvoltából 1938 óta tartunk baptista istentiszteleteket. Mivel e ház nagyon régi építésű, és az általunk használt szoba egyik fő fala roskadófélben van, így a fent említett lakásból önként kiköltözünk. Lados János gödöllői lakos mint gyülekezeti tag hajlandó megengedni, hogy bebútorozott lakásában átmenetileg istentisztelet tartassék, így 1955. dec. 18-tól nem Szilhát u. 13. sz. alatt, hanem a Kossuth L. u. 55. számú házban tartjuk baptista istentiszteleteinket."

Ezen idő után, 1958-ban 5 tagja van a gyülekezetnek, de 1960-ban már 10. A helyi megbízott ekkor Lados János volt. Az egyházi statisztika 1964-ben már 14 főt regisztrál további 16 családtaggal.

Gerő testvér levele kitért arra is, hogy "... mivel a Dregonya és a Béke utca találkozásán van egy 192 négyszögöles telkünk, az a szándékunk, hogy a közeljövőben oda építsünk egy alkalmas szobát." A Kolozs néni által ajándékba adott telekkel kapcsolatos terv Kun József testvérék családi háza építésénél valósult meg az 1960-as évek elején. Mivel akkor imaházat építeni hivatalosan nem lehetett, az egyház által a Kun család részére átengedett telken a közösség házat épített, amelynek egyik szobáját imaterem céljára rendezte be. Itt, a Béke u. 9. szám alatt volt a gyülekezet otthona 1964-től 1986 közepéig.

A gödöllői baptista gyülekezet hosszú időn át "tartozott valahová", azaz sohasem volt önálló, mindig egy nagyobb környékbeli gyülekezet körzeti állomásaként működött. Létrejöttétől Szadához tartozott, és az első prédikátor Seres Sámuel volt, aki 1884-1888-ig pásztorkodott. Őt az 1900-as években Udvarnoki András követte, majd 1910-1914 között Szikora Pál. Ezután 1916-1918-ig Lőrik István következett. A még élők emlékezete Juhász János lelkipásztorságáig tud visszamenni, aki 1922-1948-ig szolgált. Ezt követően Gerő Sándor járt át Szadáról 1948-1960 között. Utána Dobner Béla következett 1960-tól, majd Mónus Dániel 1964-től, akik szolgálata idején a cinkota-csömöri gyülekezethez tartoztunk, de Marsal János is átlátogatott időnként Szadáról. 1968. január 1-től Révész Benjámin Pécelről pásztorolt bennünket, aki kezdeményezte a Béke utcai imaterem tulajdonjogának rendezését. Ebben az évben már 20 tagot és 12 lelkigondozottat számlált gyülekezetünk, amelynek helyi megbízottja Kun József volt. 1974-1978 között 3 fővel szaporodott a tagság, 16-ról 19-re. 1979-től Győri Kornél járt ki Pestszentimréről. 1982-ben 13 tagja volt közösségünknek, helyi megbízottként ekkor Tóth Sándor szolgált. Győri testvérnek 1980-ban sikerült az egyház javára bejegyeztetnie a Kolozs Sámuelnétól ajándékba kapott, és a gyülekezet által Kun testvéréknek az 1960-as években elajándékozott telken felépült családi ház istentiszteleti célra használt egyharmadának (az imateremnek) a tulajdonjogát.

1986 januárjában – az eladóval való hosszas és kezdetben reménytelen megegyezés után – az egyház akkori húsvéti célgyűjtését is felhasználva, 500 000 Ft egyházi központi kölcsönből, a Béke utcai ingatlan eladásával és a gyülekezet korábbi évekre visszamenő missziói bevételének összegéből vásároltuk meg a Hunyadi János u. 5. szám alatti kertes családi házat önálló imaház kialakítása céljából. Az egyház a húsvéti célgyűjtéssel segített, az ország testvérisége pedig akkor mintegy 400 ezer Ft-ot adott össze számunkra, így mintegy 100 ezer Ft-ot kellett törleszteni a későbbiekben az egyház központja részére. Jelenleg is használt imaházunk megnyitó ünnepélye 20 éve, 1986. nov. 2-án, az őszi hálaadó nap keretében volt, amikor majd százan zsúfolódtunk össze a hirtelen szűkké vált épületben. Az imaházmegnyitó hálaadó ünnepen Révész Benjámin hirdette az igét, a testvéregyházakat pedig Roszík Gábor akkori gödöllői evangélikus lelkész képviselte.

Folytatás